2. fejezet

Sziasztok! :) Meghoztuk a második fejezetet is. Szintén 1-2 komi után hozzuk a következőt. Ha van kedved (kedvetek) és tetszik a blog iratkozz (iratkozzatok) fel. ;) Ha kérdésetek van nyugodtan fel lehet tenni nem harapunk. Mondjuk engem ma megharapott a cica. xd Na nem is beszélek tovább kellemes olvasást! ♥


-Ronnie szemszöge-

Reggel –vagy ahogy én hívom hajnalban- arra ébredtem hogy Valaki az ágy mellett énekli az It's Time to Get Up-ot és szándékosan nyekeregteti a gitárt.

-Remélem nem Melodyt nyúzod – morogtam a párnámba mire Sophie fejbevágott egy párnával.

– Nem kérlek. Ez itt Suzie. És kikérem magamnak nem nyúzom, hanem dalra fakasztom az én drága egy szem gitáromat.

-Hurrá! Nem lehetne, hogy anyáékat fáraszd? – néztem rá félszemmel.

-De csak gondoltam akkor megyünk Gregékhez. Meg azt hittem akarsz köszönni a bátyádnak de hát ha nem akkor nem – vont vállat én pedig egy másodperc alatt ugrottam ki az ágybó és száguldottam le a lépcsőn Sophie pedig gondolom fejét fogva követett.

-Nathaniel! – ugrottam a nyakába.. hátulról.

-Te melyik vagy? – kérdezte röhögve.

-Akit jobban szeretsz – pusziltam meg és leszálltam róla.

-Sophie te már köszöntél – ugratott mire én kb. 3 éves szintjéhez méltóan kinyújtottam rá a nyelvem.

-Mondtam, hogy engem jobban szeret – bökte meg az oldalam Soph.

-Lányok! Készülődjetek mert elkéstek – szót ránk anyu.

-Na Randitok van? Tudjátok, hogy még csak.. –nem hagytuk, hogybefejezze mert egyszerre mondtuk:

-Gregék-hez vagyunk ebédre hivatalosak és Ma jön haza Niall!!! – visítottuk.

-Előre sajnálom szegény gyereket. Még mindig nem múlt el a „Bambareksön” mániátok? – sóhajtott fáradtan.

-Nem még nem – ráztuk a fejünk ártatlanul aztán egyszerre ordítottuk le a fejét: -És nem is fog soha!!

-Lányok! – szólt ránk mérgesen anyu de azért mosolygott mert hát ő is megszerette a „Bambareksön”-t… Neki Liam a kedvence mert tudomása szerint ő Normális – amúgy nem azt mondta Greg, hogy Kedden jön haza?

-De és ma kedd van – bólogatott Sophie.

-Nem akarlak elkeseríteni de még csak Hétfő – nézett rá bocsánatkérően anyu.

-Annál jobb! Van idő ruhát venni – vigyorgott Sophie én meg magamban a fejemet fogtam mert már tudtam mire megy ki a játék. Hát anya ruhatervező így nekünk kismillió szoknyánk, blúzunk, meg még egy csomó mindenünk van de ilyen „Nagy” alkalomra természetesen kell az új „ruci” viszont anyunk nem szereti ruhákra „kidobni” a pénzt így inkább varr/tervez nekünk csak ne menjünk el pénzt költeni mert ha mi betesszük az üzletbe a lábunkat minden (apuék szerint) kutya fülét (?) megveszünk.

-Mi a fenének nektek az új ruha? Tele van a szekrényetek göncökkel! Jajj! Mire hazaértek az ebédről találok nektek valamit csak mennyetek már!

-Ennyi kellett- Sophie meg én vigyorogva mentünk fel az emeletre én levetettem maga a vízágyunkra ami kis híján eldobott de sikerült rajta maradnom Béka drága (vagyis Sophie) pedig elkezdte kidobálni a ruhákat a szekrényből. Röpke fél óra alatt mind a ketten felöltöztünk.

Én ebbe:

Sophie pedig ebbe:

Még elvonultunk a fürdőszobába melírozni. Szokás szerint én Sötétrózsaszínt tettem, Soph pedig Sötétzöldet tett a hajába. Miután evvel is kész voltunk egy: „Ha találkozunk a One Directionnal ne várjatok minket haza!” köszönéssel távoztunk… Ahogy beléptünk a házba hihetetlen látvány fogadott.. GREG TAKARÍTOTT!!! Mikor meglátott minket felegyenesedett és csak ennyit szólt:

-Ne kérdezzetek semmit! – mondta és tovább mosta a padlót.

-Jó akkor kitalálom – emelte a magasba ujját Sophie – Niall jön haza és ezért csillognia kell a háznak?

-Nem. Vagyis de. Félig.. Naa de mindegy is gyertek foglaljatok helyet – mutatott az ebédlő felé ahol már megterített asztal várt minket…

Rorry