4. fejezet

Sziasztok! Sajnálom, hogy ilyen rövid de most nem futotta többre. :( Remélem azért kapunk komikat. Kellemes olvasást! xx

-Ronnie szemszöge-

Reggel arra ébredtem, hogy Niall drága bökdös de nem csak engem Sophiet is aki már a fejére húzta a párnát.
-Ember hány óra? Egyáltalán miért bökdösöl? - morogtam és is a párnámba.
-Ronnie édes igen jól látod ember vagyok de most 10 óra és a srácok ebédre jönnek szóval KELNI - ordította el az utolsó szavat.
-Oké, oké nyugi - ültünk fel egyszerre.
-Na öltözzetek! -csapta össze a kezeit Niall.
-Na meg majd mindjárt előtted nem? - kértem rögtön számon.
-Jajj, tényleg. Bocsi - csapott a fejére és kiment közben ránkkacsintot.
Felvettük a ruhát amit anyu csinált - tegnap hoztuk átt - és elmentünk a fürdőbe eltüntetni a "csíkjainkat" és Sophie mindkettőnknek megcsináltta a sminket ugyan olyanra. Lementünk a lépcsőn ahol Gregbe futottunk.


-Wáo... csajok. Le a kalappal. Ha nem tudnám, hogy ikrek vagytok azt hinném képzelődök. Na de most mondjátok meg melyikőtök melyik!
-Hmm.. Várj csak meggondoljuk.. NEM! - mondtuk egyszerre, elnevettük magunkat és lepacsiztunk.
-Mi ez a nagy neve..ó Soph izé Ronn áá nem tudom melyikőtök melyik - kapkodta köztünk a tekinetét.
-Tudjuk - vontunk vállat egyszerre amitalán kicsit ijesztő lehetett.
Már lessan az óra 13:00-hoz közeledett de a srácok még sehol sem voltak.
-Hol vannak már? Mindjárt éhen halok! - nyögtem fel.
-Aha!! - kiáltotta Greg - Te vagy Ronnie.
-Gratulálok zsenikém - morgott Sophie mire Greg megforgatta a szemét. Mivel már háromnegyed kettő felé közeledett az idő elmentünk enni aztán fél 3-kor végre dörömbölni kezdtek az ajtón. Én felpattantam éselbújtam a lépcsőknél mert időközben kiforraltuk a "tervet".
-Sziasztok srácok! - köszöntötte őket Niall - késtetek. Harry mi a baj? Zaklatottnak tűnsz.
-Hát.. megismerkettem valakivel és.. szeretném neked is bemutatni.. Emiatt késtünk a srácok.. kicsit beszélgettek vele. Ó.. Helló hát te ki vagy? - beszélt Harry.
-Szia én Sophie Blue vagyok.. és hatalmas nagy rajongótok - hallottam Sophie hangján, hogy vigyorog - itt lakunk a szomszédban már vagy 2 éve, de csak most sikerült találkoznom veletek.
-Oh, hát nagyon örülünk Sophie - ez Zayn volt. Íííí.
-Na jó.. - szólalt meg újra Harry - Niall ne akdj ki.. Kiderült, hogy van egy tesóm..
-Igen ezt eddig is tudtam. Ismerem is és Gemma a neve - röhögött Niall.
-Nem.. Na jó.. bemutatom.. Gyere be Ed! - belépdelt valaki - Ő itt Harold Edward Styles... 2. Az öcsém.
Kiukucskáltam mert már mardosott a kíváncsiság. Elakadt a lélegzetem. 2 Harry volt.

-Hát le sem tagadhatod, hogy az ikertesód - sétáltam oda Sophie mellé.
-Ez már ijesztő - suttogta Louis - két Harry? Két Sophie?
-Nem én Ronnie vagyok - szóltam közbe.
-Na jó.. Mit szólnátok ha leülnénk? - kérdezte Liam.
-Jó ötlet - mondtuk egyszerre én, Sophie, Harry és Ed.
-Louis olyan vagy mintha szellemet láttál volna - nevettem miközben magpróbáltam figyelmenkívül hagyni, hogy Harry Sophiet, Edward pedig engem mér végig és engem ez igencsak megbizsergetett és szerintem Sophiet is. Leültünk a két kanapéra én Ed mellé amit ő vigyorogva vett tudomásul. Edward mellé Zayn, mellé Liam. A másik kanapéra velem szemben Sophie foglalt helyet mellé Harry, mellé Louis és Niall. Greg felment a szobájába, hogy "egyedül" hegyjon minket.
-Melyikőtök az idősebb? - kérdezte Louis.
-Én - vigyorgott Soph - 2 és fél percel.
-Direkt vettetek ugyan olyan ruhát? - Liam.
-Aha. De a megkülönböztető jegyünk a hajunk. Nekem rózsaszín Sophienak pedig zöld melír van a hajában.
-Én nem látok semmit - hajolt közelebb Ed. Áh neem nem jöttem zavarba. Én? Sohaa.
-Igen mert most nincs, hogy ne tudjatok megkülönböztetni - magyarázott Sophie.
-Hány évesek vagytok? - Zayn.
-17. Na de most mi jövünk. Harry2 te hogyan vagyis.. érted. Mikor és hogy vagy.. Na..
-Értem - röhögött - nos mikor megszülettem 4 és fél percel Harrold után Anne vagyis anyu.. hát öhm úgy döntött, hogy két gyerek pont elég neki így én apuhoz kerültem. Aztán egy idő után már.. neki sem kellettem így nevelőszülőkhöz kerültem - vont vállat de tudom, hogy azér neki sem ilyen könnyű. Szomorúan néztem rá aztán megöleltem amin meglepődött de aztán visszaölelt.. Ami ülve kicsit nehéz volt.
-Jó.. fél órája ismerik egymást de már ölelkeznek.. Ez tényleg az én öcsém. - nevetett Harry.
-Ne légy féltékeny, neked ott van Sophie aki úgy néz rád, hogy mindjárt kigurulnak a szemei - erre Sophie majdnem ledobott egy párnával miközben olyan piros volt mint egy paprika...

Rorry